download the .pdf file

A Francia Nép Nevében

Párizsi Fellebviteli Bíróság

2. Kollégium B. Csoport 2005. március 24. napi ítélet (135. sz.) Ügyszám: 04/19802 A bíróság által felülvizsgál ítélet: A Párizsi Városi Bíróság 2003. június 2. napi ítélete 2. Kollégium 1. Csoport 1998/1572

FELLEBBEZü Michele TABURNO, VASARHELYI özvegye Lakcím: M. Rojas 910 S. Michigan Avenue 60605 Chicago Illinois USA Képviseli: Chantal BODIN-CASALIS ügyvéd Fabrice VAN CAUWELAERT (D997) Jean-Francois MARCHI Andre VASARHELYI 5, Avenue Pierre Brossolette 92160 Antony rKépviseli: Chantal BODIN-CASALIS ügyvéd Catherine COHEN, SELARL LYSIAS Yves BAUDELOT

MEGIDÉZETT Pierre Vasarely 1175, route de l’angesse 13100 LE THOLONET Képviseli: SCP D’AURIAC – GUIZARD Barthélemy LACAN Olivier KUHN – MASSOT

A bíróság összetétele : Az ügyet a bíróság 2005. február 24. napján, nyilvános ülésen vitatta meg, amelynek összetétele : Francoise KAMARA, elnök Jean-Louis LAURENT - ATTHALIN tanácsadó Dominique DOS REIS, tanácsadó A bíróság a következü ítéletet hozta Jegyzükönyvvezetü: Carole TREJAUT

ÍTÉLET :

A felek meghallgatása után hozott ítéletet nyilvánosan kihirdeti Francoise KAMARA, aláíró elnök, felolvassa Carole TREJAUT, a jegyzükönyvvezetü jelenlétében.

Victor VASARELY müvész, festü, 91 éves korában, 1997. március 15.-én hunyt el.

Örökösei :

- idüsebb fia, André VASARHELYI, orvos
- fiatalabb fia, Jean-Pierre VASARHELYI (YVARAL), festü
- unokája Pierre VASARHELYI, Jean-Pierre VASARHELYI elsü házasságából született fia
- menye Michele Vasarhelyi, Jean-Pierre VASARHELYI felesége.

1993. április 11. napi végrendeletében Victor VASARELY unokájára hagyományozta a tehermentes örökrészt, és világosan kifejezte, hogy egyedül ü alkalmas müveinek a Vasarely Alapítvány keretein belül történü továbbvitelére.

Ezen végrendelet alapján Pierre VASARHELYI bírósági úton felhívta apját, és nagybátyját, hogy adják ki részére a hagyományt. Ezen feltételek szerint, és a bíróság által 1999. június 16. napján kirendelt szakértü, dr. COUSIN szakvéleményének nyilvánosságra hozatalát követüen a Párizsi Megyei Bíróság az alábbi ítéletet hozta :

- Érvényesnek nyilvánította Victor VASARELY 1993. április 11. napi végrendeletét,
- Elrendelte a hagyomány Pierre Vasarhelyi részére történü kiadását,
- Elrendelte a perrendtartás 1016 §-ának alkalmazását, hogy a kiadás költségei a hagyatékot terheljék, anélkül, hogy a törvényes tartalékot csökkentenék, a regisztrálási költségek a hagyatékban részesülüket terhelik,
- Elrendelte, hogy Pierre VASARELY kívánsága szerint Andre VASARHELYI és Michele VASARHELYI jelenlétében (Jean-Pierre elhunyt 2002. augusztus 2.-án, örökösei felesége mint végrendeleti végrehajtó, és fia Pierre) a Párizsi Közjegyzüi Kamara elnöke végezze Victor VASARELY hagyatékának leltározását, feloldását, felosztását,
- Az új perrendtartás 700 §-ában foglaltakat nem alkalmazta,
- Kötelezte André VASARHELYI-t és Michele VASARHELYI-t a perköltség viselésére.

Michele Vasarhelyi kérte az ítélet hatályon kívül helyezését, továbbá kérte, hogy a bíróság :

- állapítsa meg, hogy Victor VASARELY 1993. április 11.-én, a végrendelet megfogalmazásakor nem volt szellemi képességei teljes birtokában, a Code Civil 901 § alapján,
- állapítsa meg, hogy az 1993. április 11.-i dátum nem felel meg a valóságnak,
- nyilvánítsa Victor VASARELY tévesen 1993. április 11. napjára dátumozott végrendeletét érvénytelennek,
- kötelezze Pierre Vasarhely-t személyes megjelenésre, hogy az új perrendtartás 184 §-a alapján nyilatkozzon az örökrész kiadásáról,
- Pierre VASARHELYI keresetét elutasítsa el,
- rendeljen ki grafológust Victor Vasarely kézírásának elemzésére, annak megállapítására, hogy átgondolt, szabad akaratából készült kézírásról van szó, vagy épp ellenkezüleg, szabad akarata ellenére, diktálás útján, a szerzü kényszerítésére készült,
- Kötelezze Pierre Vasarhelyi-t 10.000,- euro kártérítés megfizetésére, az új perrendtartás 32-1 §-a alapján, és 10.000,-Euro megfizetésére az új perrendtartás 700 § -a alapján.

Andre Vasarhelyi kéri a bíróságot, hogy a fenti ítéletet helyezze hatályon kívül, és állapítsa meg, hogy Victor Vasarely 1993. április 11.-én a végrendelet megfogalmazásakor nem volt szellemi képességei teljes birtokában. Ezen végrendeletet nyilvánítsa érvénytelennek. Utasítsa el Pierre Vasarhelyi követeléseit. Rendeljen ki szakértüt azzal a feladattal, hogy hallgassa meg azon személyeket, akik Victor Vasarely közelében éltek, név szerint Michele Vasarhelyit, Bruno Allar-t és Debrueil urat, és nyilvánítson véleményt abban a kérdésben, hogy Victor Vasarely 1993. április 11.-én rendelkezett-e a végrendelet készítéséhez szükséges belátási képességgel. Vizsgálják meg Victor Vasarely kézírását. Kötelezzék Pierre Vasarhelyit 7.620 Euro megfizetésére az új perrendtartás 700 §-a alapján.

Pierre Vasarhelyi kéri az ítélet helyben hagyását, és a hagyaték kiadását az örökösök költségére. Kéri azon a Clair Spinner (elhunyt 1990. november 27.-én) és Victor Vasarely között fennállt házastársi vagyonközösség számbavételére, feloldására, és felosztására irányuló eljárás megindítását. Kéri az ellenkérelmek elutasítását, és kéri a fellebbezüket 7.620 Euro összeg megfizetésére kötelezni, a nem peresíthetü költségei fedezésére.

A fentiek alapján a bíróság megállapítja

A végrendeletbül fakadó jogok akkor érvényesek, ha azt az örökhagyó teljes egészében saját kézzel írta, és dátumozta.

Hogy jelen ügyben, az 1998. januári kereset alapján, Michele Vasarhelyi és André Vasarhelyi a vitatott 1993. április 11.-re dátumozott végrendeletet érvénytelenségére hivatkoznak.

A végrendeletben megjelölt dátum valótlansága vonatkozásában annak okát és eredetét az okirat egyéb rendelkezéseiben, vagy annak keletkezésében találhatjuk. Ilyen elemek hiányában külsü tényeket és körülményeket a vizsgálatba nem lehet bevonni.

Jelen ügyben a fellebbezük nem állítják, hogy a végrendeletben olyan megjegyzések lennének, amelyek akár a dátum valódiságát kétségbe vonnák, akár az utóbbi valótlanságát erüsítenék meg, mivel az okirat szövegének tartalma a dátummal összefüggü, és külsüleg érintetlen.

Mindezek alapján csak az állapítható meg, hogy a nevezett végrendelet 1993. április 11.-én készült.

Másodszor, a Code Civil 901 § alapján annak, aki életében ajándékozással rendelkezni akar vagyonáról, vagy végrendelkezni szeretne, szellemi képességei teljes birtokában kell lennie.

A fellebbezüknek kell bizonyítaniuk a szellemi képességek hiányát.

Doktor Cousin, az elsü bíró által kirendelt szakértü arra a megállapításra jutott, hogy Victor Vasarely szellemi képességeinek romlása az említett dátum idüpontjában nem valószínüsíthetü.

Miután a szakértü a szükséges orvosi információkat megkapta, megállapította, hogy az ellentmondásos körülmények ellenére, a vizsgált személynél az állapotromlás külsü jegyei nem állapíthatóak meg (meggondolatlan kiadások, szokatlan viselkedés). Annak ellenére, hogy minden tanú gyenge személyiségnek, könnyen befolyásolhatónak, kvázi betegesen tékozlónak tartotta, a szakértü nem tartotta szükségesnek, hogy - mint a kérelmezük kívánták - a környezetében élü valamennyi személyt kikérdezzen.

Doktor Fremont pszichiáter Victor Vasarely-t 1994. januárjában, a gondnokság alá helyezési eljárásban megvizsgálta, és megállapította, hogy Victor Vasarely betegsége általánosan elürehaladott volt. Nagyon nehezére esett április 11-rül beszélnie, mivel ebben az idüpontban nem vizsgálta meg a beteget, azonban nagyon valószínü, hogy a tünetek egy része már jelentkezhetett, tekintettel egy ilyen korban lévü beteg kórképének általánosan lassú fejlüdésére. Vizsgálatai, és a részére átadott orvosi adatok, különösen Doktor Fremont pszichiáter jelentése alapján Doktor Cousin megállapította :

- hogy 1990. folyamán Victor Vasarely-nél szellemi hanyatlás kezdüdött,
- a hanyatlás külsüleg folyamatos volt, változó hosszúságú, zavartság és dezorinetáltság jeleivel. Erüsen befolyásolták olyan testi és egyéb hatások, amelyek egy 1906-ban született embert súlyosan érinthettek, mint felesége 1990. november 27.-i halála, az Alapítványt érintü bírósági eljárások, DEBBASCH úr üzelmei, az idüközben jelentkezü testi gyengeségek, így tüdügyulladása, és combnyaktörése 1992. november 5.-én;
- az orvosok, akik ismerték, egyetértenek abban, hogy 1990. év végéig világos volt a tudata, és 1994. végére tették betegségének súlyosbodását. Annál eltérübb a véleményük a betegség szimptómáinak súlyosbodása vonatkozásában az 1993-as év folyamán. A praktizáló orvosok, akik ebben az idüben ismerték, és találkoztak vele, mint doktor Bled és Auzias, és a szellemi hanyatlást elüször az 1993-as év elejére tették;

Végezetül a szakértü megállapította, hogy nem talált arra utaló jelet, amely a vizsgált személy szellemi képességeit 1993. április 11.-én, a végrendelet megfogalmazásakor kétségbe vonta. És mint megjegyzi, a kirendelt orvosszakértü szakvéleménye Victor Vasarely szellemi képességei vonatkozásában arra hivatkozik, hogy az örökhagyó ítélüképessége végakarata megfogalmazásakor nyilvánvalóan megvolt.

Doktor Jullier-t a bíróság rendelte ki Victor Vasarely vizsgálatára, hogy állapítsa meg, tudatában van-e azon keresetek jelentüségének, amelyeket 1992. októberében, 1993. januárjában, és 1994. februárjában Debbasch úr ellen nyújtott be, különös tekintettel a Vasarely Alapítvány terhére elkövetett müvek sikkasztása vonatkozásában. Doktor Jullier 1995. március hónapban találkozott vele, és megállapította, hogy beszéde felismerhetüen nem rosszabbodott, és megürzött bizonyos automatizmust, olyannyira, hogy a valósághoz való ragaszkodása egy stabil környezetben és családi körében felismerhetü volt. Memóriazavarokkal küzdött, bizonyos dolgokban azonban felismerte az összefüggéseket: „Két fiam van, André, aki orvos, és Jean-Pierre, aki az én foglalkozásom üzi. Mindketten nagyon kedvesek … de a fiam Jean-Pierre nem tudja nekem megbocsátani, hogy átvettem a helyét a festészet magasabb szféráiban…” Még ha ezen szakértü úgy is gondolta, hogy Victor Vasarely fizikai funkciói 1992. novemberétül jelentüsen leromlottak, 1990-ben kezdüdü bántalmakkal, 1992. novemberétül egy kezdüdü szellemi hanyatlással járó állapot kifejlüdésével, sem egy szellemi betegség permanens állapotára, sem mint a korábbiakban megjegyezte, 1993. április 11.-én fennálló szellemi zavar létezésére nem utalt.

Egy 2003. július 15.-én készült rendürségi jelentés szerint Victor Vasarely minden valószínüség szerint idüs korából kifolyólag fizikailag nagyon gyenge volt, nyilvánvalóan emlékezet kihagyásokban szenvedett, állandóan szüksége volt valakire maga körül, és nyilvánvalóan nem volt abban az állapotban, hogy müvészi vagyonáról / hagyatékáról egyedül rendelkezzen. Egyedül ezek a megállapítások nem alapozzák meg, hogy a vitatott végrendelet elkészültekor szellemileg zavart volt.

Ezekbül a bizonyítékokból csak az állapítható meg, hogy Victor Vasarely 1993. elején memóriazavarokkal küszködött, dezorientáltság jelentkezett nála. Mindez nem bizonyítja, hogy ez a szellemi betegség ezen idüszakban általános lett volna, vagy 1993. április 11.-én fennállt volna. Ha Victor Vasarely szellemi zavarai permanensek lettek volna, Michele Vasarhelyi – aki mint a fent hivatkozott rendürségi jegyzükönyvben megemlíti, a müvész ügyeinek intézését Clair Vasarely-tül átvette, és elbocsátotta a teljes személyzetet, akik a festü feleségének halálakor jelen voltak – nem vonakodott volna apósával szemben védelmi intézkedést alkalmazni, holott ilyen intézkedést csak 1994. márciusában hagytak jóvá, egy 1990. novemberi bírósági állásfoglalás, és orvosa, doktor Auzias 1991. január 20.-i ismételt tanácsára, amely állapotának javulását eredményezte.

Hivatkoztak arra, hogy Pierre Vasarhelyi nyomást gyakorolt nagyapjára, hogy javai felett végrendeletileg rendelkezzen. Michele Vasarhelyi kérésére, Rateau asszony grafológiai szakvéleményt készített 2002. július 24.-én. Utalt arra, hogy Victor Vasarely 1990.-ben kezdüdü szellemi zavarai hatással voltak a kézírására, és hogy a remegés, nyomás, megszakítások és a pánikérzet nyomás és fenyegetés hatására felerüsödtek. Megállapította, hogy néhány, Victor Vasarely által 1990. novemberében, 1991. februárjában és 1991. júliusában írt dokumentumban, és a kérdéses végrendeletben a kézírás általános egyensúlyának erüs korlátozottsága felismerhetü. A nyomás, a vonalvezetés minüsége, folyamatosság, ritmus, hullámzó forma, grafikus könnyedség érzékelhetü, anélkül, hogy a szerzü irányában kifejtett esetleges kényszer felismerhetü lenne, különösen, hogy a kérelmezük is megerüsítették, hogy 1993. április 11.-én húsvétkor Pierre Vasarhelyi nem volt jelen Annet-sur-Marne-ban.;

Tény, Victor Vasarely tudhatta, hogy a hagyaték nem tehermentes, az 1991. július 26.-án a Vasarely Alapítvány javára tett teljes körü ajándékozás következtében. Tény, hogy a vitatott végrendelet 1996. február 6.-án egy marseille-i közjegyzünél került elhelyezésre. Dubreiul úr az elhunyt közelebbi barátja, közjegyzü, 1993. óta ürzött egy 1991. július 29.-i Victor Vasarely-tül kapott végrendeletet, amelyben eldöntötte, hogy a vagyonát két egyenlü részre osztva fiaira hagyja, és hogy a fiát, Jean-Pierre-t müveinek általános örökösévé teszi. Tény, hogy különbözü alkalmakkor kifejtette, hogy szándékában áll vagyonát két részre osztani fiai között. Mindez azonban nem elég ahhoz, hogy a végrendelet érvénytelenségét, és az örökhagyó vagyonának nemlétét megalapozza, miután a nevezett örökrészt Pierre Vasarhelyi-re hagyta. Egy ilyen rendelkezés alkalmas arra, hogy Victor Vasarely unokája iránt érzett ragaszkodását kifejezze, és utolsó akaratát megerüsítse. Ellentétben a Doktor Jullier által hivatkozottakra azt a konzekvenciát lehet levonni, hogy fia, Jean-Pierre (Pierre apja) nem bocsátotta meg neki, hogy „átvette helyét a festészet magasabb szféráiban”.

Victor Vasarely 1989-ben és 1990-ben ugyan azt írta a fiának, Jean-Pierre-nek, hogy Pierre mindig pénzt kért tüle – sosem volt elég neki –, hogy nem törüdött az alapítvánnyal, engedély nélkül képeket vitt el, holott az apja kötelezte, hogy adja vissza azokat. Ugyanakkor Victor Vasarely 1990. novemberében, 1991. februárjában, és 1992. novemberében azt is írta, hogy Pierre szenvedélyesen és odaadóan dolgozott a Vasarely Alapítványért, hogy az Alapítvány vezetésében nélkülözhetetlen, ü maga is azt kívánta, hogy Pierre unokája vigye tovább müveinek védelmét a Vasarely Alapítvány keretein belül, és azt akarta, hogy néhány éven belül igazgató legyen. Ebbül megállapítható, hogy Rateau asszony jelentése nem bizonyítja, hogy ezeket az iratokat Pierre Vasarhelyi diktálta a nagyapjának.

Victor Vasarely egy 1993. szeptember 10.-én írt levelében megerüsítette az 1993. április 11-i végrendeletben kifejtett akaratát, amely szerint Pierre unokájára bízta müveinek továbbvitelét. Megbízta továbbá, hogy Cerelin végrehajtó elütt képviselje, és a Vasarely Alapítvány szervezetében asszisztáljon részére.

Emlékeztetnek rá, hogy 1990. november 28.-án Victor Vasarely ugyanebben a szellemben azt írta, az a kívánsága, hogy „egyetlen fia (unokája) Pierre Vasarely” müveinek védelmét a Vasarely Alapítványon belül tovább vigye, és néhány éven belül igazgató legyen.

Egy saját kézzel írt végrendelet érvényessége vagy valódisága nem függ attól, hogy ugyanazon a napon került elhelyezésre a hagyományosnál, mint amikor készült, hivatkozva arra, hogy 1993. április 11.-én Pierre Vasarhelyi nem tartózkodott nagyapja mellett.

Nem bizonyított, hogy egyetlen olyan fejléces papír sem volt 1993. áprilisában az Annet-sur-Marne-i házban, amelyen a vitatott okirat készült.

Szükségtelen a felek személyes megidézése, vagy újabb ideiglenes intézkedések elrendelése, vagy a felek újbóli meghallgatása. Indokolt a fenti ítélet helyben hagyása, mivel egyetlen törvényi vagy végrendeleti rendelkezés sem írja elü, hogy a végrendeleti örököst terheljék a Pierre Vasarhelyi-nek ígért hagyomány kiadásának költségei.

Victor Vasarely és felesége, Clair Spinner között fennálló vagyonközösség a feleség halála után megszünt, amelyet a 1990. július 20.-án kiállított közjegyzüi okirat is tanúsít. Így a vagyonközösség felmérése, és felosztásának elrendelése szükségtelen. ;

A Pierre Vasarhelyi által kezdeményezett bírósági eljárás nem minüsül joggal való visszaélésnek.

Sem a jog, sem a felek gazdasági helyzete nem indokolja a polgári törvénykönyv 700 §-ának alkalmazását.

EZEN OKOKBÓL

A bíróság helyben hagyja az elsüfokú ítéletet;

Elutasít minden más kérelmet;

Kötelezi Michele Vasarhelyi-t és André Vasarhelyi-t a másodfokú eljárás költségeinek viselésére, amely az új perrendtartás 699 §-a alapján visszakövetelhetü.