Victor Vasarely's cherished foundation fas finally fallen into safe familial fands...

Pierre Vasarely, petit-fils du peintre Victor Vasarely, vient d'obtenir le droit moral sur l'œuvre de son grand père. La décision du tribunal de grande instance d'Aix-en-Provence met fin à la longue bataille juridique opposant des memebres de la famille...

Le Tribunal de Grande Instance d'Aix-en-Provence a reconnu Pierre Vasarely, petit-fils de Victor Vasarely, seul titulaire du droit moral de l'œuvre de son grand-père. "A partir de ce jour, seul Pierre Vasarely est apte à dire si les œuvres sont originales, si leur exploitation est conforme à la volonté de Victor Vasarely et si elles peuvent être exposées", selon l'avocate du petit-fils du peintre...

Le Tribunal de Grande Instance d'Aix-en-Provence a tranché dans l'affaire qui opposait les héritiers de Victor Vasarely, décédé en 1997.
Pierre Vasarely, petit-fils du peintre, devient le seul titulaire du droit moral sur l'ensemble de l'œuvre de son grand-père...

La décision du TGI d'Aix-en-Provence en faveur du petit-fils du peintre Victor Vasarely, met peut-être fin à la bataille juridique qui oppose depuis plusieurs années des membres de la famille.

Nouveau rebondissement dans la controverse entourant la Fondation créée par Victor Vasarely, figure de l'art cinétique ("Op'art"). Le tribunal de Grande instance d’Aix-en-Provence (Bouches-du-Rhône) a reconnu Pierre Vasarely, petit-fils du peintre Victor Vasarely, seul titulaire du droit moral de l’ensemble de l’œuvre de son grand-père, a-t-on appris lundi auprès de son avocat.
Le TGI d’Aix-en-Provence a rendu sa décision vendredi, avec effet rétroactif au 15 mars 1997, date du décès de Victor Vasarely. Le TGI d’Aix-en-Provence a par ailleurs ordonné à Michèle Taburno-Vasarely, deuxième épouse de l’un des fils de l’artiste, Jean-Pierre, de remettre à Pierre Vasarely les archives du peintre dans les 10 jours sous astreinte de 1.000 euros par jour de retard, selon l’avocate Martine Renucci-Pepratx.
"A partir de ce jour, seul Pierre Vasarely est apte à dire si les œuvres sont originales, si leur exploitation est conforme à la volonté de Victor Vasarely et si les œuvres peuvent être exposées ou non", a indiqué Me Renucci-Pepratx. "Il peut tout faire avec ce droit", a-t-elle précisé.
Le TGI a par ailleurs décidé l’annulation de tous les conseils d’administration de la Fondation Vasarely de 2002 à 2006 et prononcé la nullité de l’ensemble des décisions prises alors, selon la même source. Une bataille juridique oppose depuis plusieurs années des membres de la famille du peintre d’origine hongroise.
La plupart des 1.300 œuvres originales dont Vasarely (1906-1997) avait doté sa fondation, créée en 1976 par l’artiste, en plus de 18.000 sérigraphies, ont disparu. Seules 42 œuvres monumentales subsistent dans le bâtiment aixois de la Fondation, inscrit à l’inventaire des monuments historiques.

La fin de semainea été faste pour Pierre Vasarely, président, depuis trois mois et demi, de la Fondation créée par son grand-père. Le tribunal de grande instance d'Aix lui a donné en effet raison dans deux important dossier...

Lorsque Marseille-Provence a été désignée capitale de la Culture en 2013, la Fondation Vasarely était une coquille vide - que le précédent président envisageait même de mettre en liquidation judiciaire - dirigée par un administrateur provisoir.

La gouvernance énergique de cet administrateur provisoire a permis à la Fondation de recouvrer quelque argent, d'espérer, au travers d'actions en justice, le retour d'œuvres dont le lieu avait été dépossédé, et de réunir un Conseil d'administration. Lequel, le 21 juillet dernier, a porté à sa tête Pierre Vasarely, 49 ans, le petit-fils de l'artiste, qu'il avait désigné comme le seul à même de défendre son œuvre...

"Je ne cherche pas. Je trouve !" aurait répondu Picasso à quelqu'un dont il cherchait (néanmoins) sans doute à se débarrasser, selon une citation célèbre et souvent répétée.
Si, à l'en croire, il parvint à trouver sans chercher, c'est quand même que Cézanne avait cherché longuement avant lui comme, après lui, Mondrian, Vasarely et quelques autres continueront de chercher pour trouver, à partir de la peinture et du tableau, l'espace d'une modernité sans doute indépassable et d'une universalité incontestable. Si bien que l'art, après eux, ne parvint à se situer que dans une situation de référence et de postérité, celle du postmodernisme.
Indépassable et incontestable, parce que cette modernité touche à la réalité physique et physiologique (le Beau, le Bon, le Vrai des Grecs), celle d'un espace absolu, d'un art total, dans l'évidence de l'orthogonalité, des lois chromatiques et de la perception optique.

Si l'art, après eux, n'a cessé de chercher, ils sont les derniers à avoir trouvé un style, autrement dit une structure qui touche à quelque chose de suprême parce-que, en dépit de ce qu'il pourrait paraître, son ordre s'inscrit dans l'ordre même de la nature.

Ce colloque qui se déroulera les 19 et 20 juin à la Fondation Vasarely à Aix-en-Provence, tandis qu'aura lieu l'exposition Picasso – Cézanne au musée Granet, se propose de mettre en évidence les filiations de la modernité dans l'art du vingtième siècle. Il est conçu comme une réflexion en même temps qu'une démarche pédagogique ouverte au grand public dans l'esprit de ce que Victor Vasarely avait souhaité comme action pour sa Fondation.

Bohócorr Vasarely munkáján

Victor Vasarely-nek több helyütt láthatók épűleteket díszítő művei: Párizsban, Berlinben, Caracasban és Győrben is. A párizsi munkák egyike, az RTL-székház homlokzatát borító mű azonban egy hamarosan meginduló per tárgyává vált. Kinetikus kompozícióját avatatlan kezek nemrégiben alaposan eltorzították.

A minap történt, hogy mintha Victor Vasarely önálló kiállítását rendezték volna meg a Drouot árverezőház számos termeinek egyikében: az op-art művészet magyar származású „atyjának” mintegy 150 eladásra váró alkotását sorakoztatták fel. Három festmény kivételével valamennyi sokszorosított mű volt. Ez jól tükrözte Vasarely azon célját, hogy a művészet ne csak egy szűk kör privilégiuma legyen – ennek egyik eszközét a kispénzű emberek számára is elérhető, de esztétikai értéket képviselő szitanyomatokban látta.

Az árverésre azonban – amely a vártnál sokszorosan nagyobb sikert és bevételt hozott – azért került sor, hogy a művész említett törekvését más formában megtestesítő műve, az Aix-en-Provence-i Fondation Vasarely életben maradhasson. Mint ismeretes (Műértő, 2008. július-augusztus), a jelenleg bírósági felügyelet alatt működő alapítvány jó néhány éve az akkori vezetők csalásának áldozata lett, és több ezer mű is eltűnt a gyűjteményből. A művész unokája, Pierre Vasarely által szervezett mostani aukció célja az volt, hogy a befolyó összegből az adósságok rendezése után folytathassák az alapítvány működését. Az árverésre bocsátott alkotások magas leütése Vasarely munkásságának változatlan elismerését mutatja a gyűjtők körében.

Á m egy másik szerencsétlen történet is kapcsolódik az előzőhöz: a művészet demokratizálására a sokszorosított művek, a kiállításokat rendező, oktatási szerepet vállaló és fiatal művészek támogatását célzó alapítvány mellett Vasarely a köztéri alkotásokat is kiváló eszköznek tartotta. Ennek jegyében készültek épületeket díszítő művei Párizsban, Essenben, Bonnban, Berlinben, Caracasban és Győrben is. A párizsi munkák egyike, az RTL-székház homlokzatát borító, fiával, Yvarallal közösen készített munkája azonban egy hamarosan meginduló per tárgyává vált.

Az eredetileg egyszintes épületben a háború alatt a németek rádióstúdiója működött. A hátrahagyott berendezések, felszerelések jó szolgálatot tettek a béke beköszöntével odaköltöző RTL elődjének, a Radio Luxembourgnak. Az időközben egyre növekvőés már RTL néven működő rádió a hatvanas évek végén Jacques Starkier építész irodájának adott megbízást a ház bővítésére. A régi és az öt emelettel megnövelt új, modern rész közötti esztétikai különbözőség elrejtésére a homlokzat művészi alkotással történő eltakarása kínálkozott a legkézenfekvőbb lehetőségnek. A kiírt pályázat nyertese – Sotóval, Georges Mathieu-vel, Jean Carzou-val és más művészekkel szemben – a zsűri egyhangú döntése alapján Vasarely és Yvaral lett. Az egyöntetű sikert egyrészt az egyszerűségében is izgalmas, fekete-fehér, excentrikus körökből álló kompozíciónak, másrészt az Yvaral által kitalált fémlemezes megoldásnak köszönhette. Ez a módszer alkalmassá tette a művet a homlokzat takarására, de nem zárta el az irodaablakoktól a fényt. Az építész, Jacques Starkier és a két Vasarely együttmu½ködése olyan eredményre vezetett, amely az RTL-székházat arra is érdemessé tette, hogy bekerüljön a Párizs építészeti érdekességeit feldolgozó könyvekbe.

De mintha Vasarelyt még halálában is üldözné a sors: kinetikus kompozícióját avatatlan kezek nemrégiben alaposan eltorzították. Az épület múlt évi felújítása során ugyanis nemcsak a tervező, Starkier jogait sértő építészeti változtatásokat hajtottak végre, de a kompozíciót megtörő, torzító beavatkozást is. A művet kevéssé tiszteletben tartó tervezők az eredetileg csak fekete és fehér körök egyikét bohócorrszerű, vörös folttal töltötték ki – egyszerre borítva fel ezzel annak formai és színszerkezetét, és megváltoztatva vizuális hatását.

Mivel az eset nem Magyarországon történt, hanem Franciaországban, ahol a törvény már Napóleon óta rendelkezik az alkotók jogainak védelméről, ráadásul az érvényben lévő törvényeket alkalmazzák is, szinte biztosra vehető a per Vasarelyre, illetve Jacques Starkierre nézve kedvező kimenetele – azaz az eredeti állapot helyreállításának elrendelése. A sikeres árverés után – remélhetően – épp ilyen optimistán tekinthetünk a Fondation Vasarely jövőjére is.

Cserba Júlia

Als Victor Vasarely 1971 eine Stiftung seines Namens gründete, glaubte er, dass sein künstlerisches Erbe dort für mindestens "tausend Jahre" gut aufgehoben sei. Er dotierte die öffentlich anerkannte Stiftung mit 1300 Gemälden und Studien, 42 Monumentalwerken, zwei Gebäuden sowie zwanzigtausend Siebdrucken, deren Verkauf die Finanzierung sichern sollte. Im Schloss von Gordes in der Provence richtete er das "Musée didactique" ein, und 1976 wurde bei Aix-en-Provence das nach seinem Entwurf gebaute "Centre architectonique" eröffnet.

Doch noch vor seinem Tod 1997 im Alter von 91 Jahren wurde die Fondation Vasarely zum Opfer der Veruntreuung von Werken durch ihren Vorsitzenden Charles Debbasch zwischen 1981 und 1993; fünf Jahre nach dem Tod der Mutter Claire Vasarely kam es 1995 in einem Schlichtungsverfahren zur Aufteilung des Erbes zwischen den Söhnen André und Jean-Pierre Vasarely. Die Stiftung verlor dadurch einen wesentlichen Teil ihrer Sammlung. Debbasch, ehemaliger Rektor der Rechtsfakultät von Aix-en-Provence, wurde 2005 zu zwei Jahren Haft und einer Geldstrafe von 150 000 Euro verurteilt - in Abwesenheit, denn er hatte sich nach Togo abgesetzt.

Im Juni 2006 stellte eine staatlich beauftragte Rechnungsprüfung fest, dass die Stiftung ihren Auftrag nicht mehr erfüllen könne, da der größte Teil der Schenkungen des Künstlers verschwunden sei. Das "Didaktische Museum" im Schloss von Gordes wurde schon 1996 geschlossen; das "Centre architectonique" in Aix-en-Provence, als architektonisches Zeugnis von Vasarelys "optischer Kinetik" auf der Liste geschützter Denkmäler, enthält kaum mehr als die nicht abtransportierbaren Monumentalwerke und verfällt langsam. Der letzte Vorsitzende des Verwaltungsrats der Stiftung, der Marseiller Rechtsanwalt Renaud Belnet, schlägt die Auflösung der Stiftung und eine Abtretung des Gebäudes an die Stadt Aix-en-Provence vor, um dort ein Kulturzentrum einzurichten. Der Enkel Pierre Vasarely, seit 2005 gerichtlich als Universalerbe des Künstlers anerkannt und seit 2006 auf Gerichtsbeschluss Mitglied des Verwaltungsrats, hat indessen vor dem Großen Zivilgericht von Aix-en-Provence einen letzten Rettungsversuch für die Stiftung erwirkt.

Im Oktober vergangenen Jahres ernannte das Große Zivilgericht von Aix-en-Provence einen vorläufigen Verwalter der Stiftung; die Staatsanwaltschaft leitete polizeiliche Ermittlungen ein und erhob eine Klage gegen unbekannt über den Verbleib von 31 Werken aus dem Inventar der Stiftung. Der gerichtlich bestellte Verwalter, Xavier Huertas, vermutet ein "betrügerisches Manöver" und hat nun die "Annullierung der Schlichtung und die Rückgabe der Werke aus der Teilung" von 1995 beantragt. Im Visier des Verdachts der "programmierten Veruntreuung" ist Michèle Taburno-Vasarely, die Ehefrau des 2002 verstorbenen Jean-Pierre Vasarely, die zwischen 1995 und 1997 die Stiftung leitete. Zwischen dieser Position und ihrer Beteiligung am Schlichtungsverfahren - sie erhielt zudem von den Erben den Auftrag zur Aufteilung der Werke - gab es offensichtlich einen Interessenkonflikt. Michèle Taburno-Vasarely, die in Chicago lebt, bestreitet eine unrechtmäßige Bereicherung. Die erste Gerichtsverhandlung ist auf den 12. Juni angesetzt.

ANGELIKA HEINICK